Paradicsomi állapotok, salátákkal

Sokan tudjátok, hogy paradicsomfüggő vagyok. Szerencsére télen, mikor nem jutok hozzá sűrűn, imádni való tomátómhoz, nem jelentkeznek gyakori elvonási tünetek. Kis fehér lepkék, sem köröznek szemem előtt. Ennek oka részben az, hogy nyáron ellátom magam a megfelelő napon szárított, aszalt, és paradicsompor alapú készítményekkel, kiskertem terméséből. Hála a nemzetközi fuvarozás gyorsaságának, a kereskedelmi láncoknak, friss, külhoni parit is lehet kapni, de az nem az igazi! Mondja már ki valaki végre, hogy egész más íze van a hazainak. Jó az Olasz is, de mégsem olyan. Na meg drága is! Télvíz idején marad a spájz, vagy az elfogadható áron beszerezhető lecsó, és sűrített paradicsom. Ezek nélkül, már el sem tudnám képzelni gyarló életem!

Saját termelésű, karós, Lucullus, és koktél
 paradicsomok.  Ezek sorsa ugyan a napon 
száradás volt, de akár salátának is jók.

De a nyár, a Magyar paradicsomé! Kiskertemben is be van fogadva, néhány fajta. Vannak köztük kisebb, nagyobb, kerekded, ovális fajták. A tövek magasságukban is eltérnek egymástól. Méretük is különbözik. A kisebb almával vetekedő, és a cseresznye méret egyaránt végezheti tányéromban. A tojásra hasonlító Lucullus, vagy San Marzano fajta kilóg a többi közül. Ők azok, akik legjobban szívemhez nőttek. Ez utóbbiakat használom leginkább aszaláshoz, a saláták közé viszont bármelyik fajta beugorhat a tálba. Ebben az esetben kegyetlen vagyok! Mivel általában nem sikerül rábeszélnem őket, hogy önként, dalolva váljanak salátává, rendkívül erőszakosan, bejáratott, balkezes késemmel, előkészületi munkákat végzek rajtuk. Kegyetlenül, darabokra vágom mindet.

A reggeli szüret eredménye. 
Különböző fajtájú paradicsomjaim.

Most eszembe jutott a spanyolországi Bunol falucska, ahol minden évben megrendezik a Tomatina névre hallgató fesztivált. Ezen nemes alkalomkor több tonna parit vágnak egymás pofájába, és más emberi testrészeikre. Biztos jól érezném magam. Én ugyan nem dobálnám! Lehet, hogy csak azért, ki ne lógjak a sorból, néhányat elhajítanék, de a többségét megenném. Egy kisebb utánfutónyit valószínű el is hoznék, hogy kielégítsem a paradicsom irányában érzett, már-már perverz vágyaimat.


De már jobban elkalandoztam mint Marco Polo! Nyáron, amikor csak tehetem, paradicsomot eszem. Leginkább saláta formájában, aminek elkészítésében jelentős rutinra tettem szert. Képes vagyok napokig paradicsomon élni. Amikor eljön a szüret ideje, minden reggel leellenőrzöm a paritöveket. Ami pirosodik, azt feltétlenül leszedem. A paradicsom utólag is érlelhető. Így, még a halványabb piros gyönyörűségek is, néhány nap múltán, megfelelő színben pompáznak. Általában, viszont nincs szükség erre. Ami számomra ehetőnek nyilvánított, gyorsan el is pusztul. Többnyire saláta formájában végzi!

Vendégváró paradicsomsaláta. Lila újhagymával, citromlével, kaporral, bazsalikommal, olajbogyóval.

A tomátó szaládokat, pedig nagy-nagy változatossággal készítem! Mindig  van benne paradicsom! Néha más is! De a paradicsom a lényeg. Vághatom szeletekre, hasábra, kis kockákra. Ez méretüktől függ. Nem válogatom külön fajtánként. Egyik roppanósabb marad, másik levesebb. Ez pont így jó. A fűszerezés különböző. Soha nem dolgozok receptek alapján. Mindig hallgatok krómozott megérzésemre. És a parisalit, soha nem sikerül elrontani. Ha véletlenül valamiből kevesebb kerül bele lehet pótolni. Ha több, akkor lehet ellensúlyozni, más közömbösítő alapanyaggal. Erre ugyan ritkán van szükség, de néhány tippet adhatok. Ha több sót teszel hozzá, valamivel több cukorral helyrehozhatod, ha ecetesnek találod, tölts hozzá olívaolajat. Minden esetben alma, fehérbor, vagy balzsamecetet használok. Ezeknek lágyabb az íze. Van amikor olajat is öntök hozzá. Ez viszont csak olíva lehet. Többnyire extra szűz. Az esetek jelentős részében vörös, lila, vagy újhagyma, időnként fokhagyma, snidling, de póréhagyma is kerülhet bele. Természetesen nem egyszerre. Minden az alkalomtól függ. Na meg főleg attól, mi van otthon. A zöld fűszerek közül, petrezselyemzöld, zeller zöld, kapor, bazsalikom kerülhet bele. Néha zöld, vagy fekete olajbogyó is vendég salátámban. A só, frissen őrölt bors, időnként kevés cukor, vagy édesítő is kerül hozzá. A paradicsom, bazsalikom páros világhírnévre tett szert, így nekik már VIP belépőjük van a salihoz.

Ötparadicsomos saláta. Szín, és ízkavalkád. 
Hagyma nélkül, balzsamecettel.
Olívaolaj, és zöld olajbogyó is került hozzá.

Elkészítése rendkívül egyszerű. Nem igényel különösebb gyakorlatot. Egy alkalomra viszont külön is kitérek. Baráti társasággal részt vettünk egy főzőversenyen.
A vaddisznópörkölt mellé jól jött volna egy kis saláta. Körülnéztem, és a maradékokból 5 perc alatt kitűnő étket dobtam össze. Később ezzel a salátával jelentős sikereket arattam. Ott is!

Rozé boros paradicsomsaláta. 
Bazsalikommal, kaporral lila újhagymával.
Többszörös díjnyertes sali.

Amiket eme díjnyertes salihoz használtam: paradicsom, hagyma, fokhagyma, kapor, petrezselyem, és mivel nem volt ecet, rozé borral öntöttem fel. Tudom, hogy ez utóbbi már-már szentségtörésnek számít, de ott pillanatok alatt elfogyott. És ez nem csak a jelentős mennyiségű alkoholos itallal történő alapozásnak volt köszönhető! Itthon ismét elkészítettem, és csoda finom lett! Később közönségdíjat is kapott egy receptversenyen.

Egyszerű, rusztikus saláta. Almaecettel,
 lila hagymával. Bazsalikommal fűszerezve.

A paradicsom nálam örök nyertes. Minden formájában fogyasztom. Mégis alig várom a nyarat, amikor az igazi, kerek, tojásdad, kisebb, vagy nagyobb piros, sárga, esetleg zöld, de érett paradicsom szerepelhet tányéromon.
Végezetül egy érdekesség. Áron fiam szintén paradicsomfüggő. Ő viszont, csak a paradicsomnak a ketchup formájában való megjelenésére harap. A salátára még nem sikerült rábeszélni. Azért alakul!
Más paradicsomkészítményt már sikerült apró trükkökkel megetetnem vele. Természetesen feldolgozva.

Furcsa, ha valakinek kedvenc étele a bolognai spagetti, ugyanakkor nem hajlandó megenni a nyers paradicsomot.

Sebaj! Kitartó vagyok! Na meg több paradicsomsaláta marad nekem!